Oldalszám: 424
ISBN: 9789634576600
minden mosolyhoz, minden szívfájdalomhoz és minden győzelemhez…”
A húszéves Brooklyn „Bee” Turner számára a gyász régi ismerős. Miután hatévesen szemtanúja volt édesanyja brutális meggyilkolásának, Brooklyn zárkózott, sebzett és – mindenki szerint – egyenesen kiállhatatlan lett. És a lánynak tökéletesen meg is felel, ha elviselhetetlennek tartják, hiszen így senkit sem kell közel engednie magához.
Ezért aztán teljesen felkészületlenül éri, hogy miután – szó szerint – belebotlik Finn Chambersbe, az egyetem hírhedt szoknyapecérébe, aki az egyik helyi együttes énekese is, a fiú makacs elszántsággal igyekszik összebarátkozni vele, Brooklynban pedig veszélyes vonzalom támad iránta.
Tudja, hogy ami köztük van Finn-nel, az több lehet szexnél.
Talán több barátságnál.
És talán több még szerelemnél is.
Ám amikor felbukkan a múltjából egy fenyegető árny, és minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja őt, Brooklyn eléri a töréspontját. Tizenöt év után először kénytelen szembenézni a gyászával és az emlékeivel, miközben halálos macska-egér játékba bonyolódik egy láthatatlan ellenséggel.
Mert néha más démonokkal is szembe kell néznünk, nem csak azokkal, amik bennünk rejtőznek… Ismerd meg titkait és az elkerülhetetlen sorsát!
„Ez a könyv csupa meglepetés… És annyi, de annyi minden van benne:
konfliktus, humor, szenvedély, évődés, vágyódás,
feszültség és még sok-sok más…” – Hwang, Palabasa Libro
Szereted az érzéki, de tartalmas könyveket?
Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!
A Like Gravity fülszövege első olvasatra megfogott, úgy éreztem, hogy ez a könyv kell nekem: egy romantikus New adult történet sebzett fiatalokkal a főszerepben - azaz végre kicsit visszatérhetek az általam egyik kedvelt kategóriába: szerelem, mély érzelmek és talán némi szenvedély, ezt vártam Julie Johnson könyvétől.
Rögtön a történet elején egy elég kemény jelenettel indítunk, ugyanis megismerjük azt a momentumot, amely a főszereplőnk, Brooklyn egész életét meghatározza: 6 évesen szemtanúja lesz édesanyja meggyilkolásának. A kislány anyja halála után egy ideig átmeneti otthonba kerül, majd miután megtalálják édesapját, ő veszi magához, azonban szeretetet, törődést szinte semmit nem kap tőle, így nem csoda, hogy Brooklyn egy nagyon sérült, befelé forduló fiatal felnőtté válik. Így ismerjük meg őt, a második egyetemi évében, amikor is már legjobb (illetve egyetlen) barátnőjével, Lexivel él együtt, rajta kívül nem enged közel magához senkit. Ami a szerelmi életét illeti, csak rövidtávú kapcsolatokba bonyolódik, ha érzelmekről esik szó, rögtön elmenekül. Legalábbis eddig, természetesen minden megváltozik, amikor megismerkedik a főiskola sztárjával, Finnel.
Sokáig nem kellett várni erre a bizonyos első találkozásra, ami igencsak szórakoztatóra sikeredett egyébként, Brooklyn ugyanis szó szerint belebotlik Finnbe, vagyis, na jó nem a fiúba, hanem egy tűzcsapba, de a lényegen ez nem változtat. Finn először nem igazán viselkedik kedvesen vele, de aztán egy idő után mégiscsak a lány nyomába ered, egyre többet találkoznak, és bizony végül elkezdi lebontogatni Brooklyn védőfalait. Alapvetően nekem tetszett a romantikus szál, az, hogy lassan alakult ki, egy kicsit mindig többet kaptunk, aztán mégis visszavett az írónő, mint egy tánc, ahol hol előre, hol kicsit hátra léptek a szereplők. A kémia szerintem abszolút működött a párosunk között, megvoltak a cuki, érzelmes pillanatok, vagy éppen a szenvedélyes, bizalomba avatók is, Finn többször is levett a lábamról, a kedvenc jelentem egyértelműen a szobafestős rész volt.
Valami azonban mégiscsak hiányzott számomra a történetből, valami, amit általában az ehhez hasonló történetekben keresek. Brooklyn karakterével nem voltam teljesen kibékülve: még csak nem is az volt a problémám, hogy sokszor úgy viselkedett, mint egy sündisznó, mindenféle indok nélkül szúrósan viselkedett, ha pedig valami nem tetszett neki, akkor inkább összegömbölyödött, és nem foglalkozott semmivel. Ezt igazából valahol megértettem, mert tényleg nem egyszerű neki. Viszont pont emiatt a sebzettsége, a hatalmas magányossága miatt, ami valljuk be az volt, hiszen a legjobb barátnőjén kívül senkije sincs, és az a kapcsolat sem a legmélyebb, legalábbis szerintem. Szóval itt van ez nagyon szomorú, és lelkileg sérült lány, aki rengeteg nehézségen ment keresztül, mégsem tudtam átérezni a helyzetét. Egyszerűen hiányoztak azok az igazán mély, szívszorító érzelmek, amitől megszakad az olvasó szíve, amik miatt én szeretem ezeket a történeteket. Nem mondom, hogy sekélyes volt, de az érzelmeimre, a lelkem mélyére mégsem tudott hatni.
A másik dolog, amit sajnáltam, hogy a zene nem kapott nagyobb szerepet a történetben. Tudni kell, hogy Finn egy banda énekese, többször is kapunk ilyen zenélős jelenetet, illetve Brooklyn is nagyon jól énekel, szóval mindkettőjük életében fontos szerepet játszik a zene. Éppen ezért én úgy éreztem, hogy egy kicsit jobban belevonhatta volna az írónő a zenét a történetbe, akár az érzelmeik kommunikálásnak eszközeként. Konkrétan a könyv talán legérzelmesebb jelenete Brooklyn egyik előadása volt, ott abban a részben teljesen együtt tudtam vele érezni, több ilyen is lehetett volna. Főleg úgy, hogy mint végül kiderül, az írónő számára is nagyon fontos a zene szeretete.
Maga az alaptörténet sem egyszerű, de mindezt még fokozza az írónő a “múlt árnyaival” ami egyfajta krimi szálként jelenik meg, amit én inkább kihagytam volna. Főleg úgy, hogy Finnek is van egy nagy titka, ami habár abszolút sejthető, de még egyet csavar az egész sztorin, így végül én már túl soknak, kuszának éreztem, hogy ennyi minden történik, ráadásul ezek elvették a figyelmet egy rendes lezárásról, legalábbis, ami szerelmeseinket érinti.
Összességében azt tudom mondani, hogy nem volt ez egy rossz történet, teljes mértékben megállja a helyét a műfajban, csak én több, mélyebb érzelmekre számítottam. Úgy éreztem, hogy nekem ennyi már nem elég. Volt egy része a történetnek, amiben hasonlított a Tíz apró lélegzet-re, ami annál a könyvnél még nem zavart, most viszont már igen, igazából elég fura a szituáció, illetve ebben a könyvben szerintem indokolatlan is. Ezt nyilván most nem akarom elspoilerezni, csak azért írtam le, hátha valaki hozzám hasonlóan olvasta mindkét könyvet, és átérzi. A kedvét természetesen senkinek nem akarom elvenni (már csak Finn miatt érdemes elolvasni), lehet, csak az én érzelmeim nem működtek olvasás alatt, vagy csak simán rosszkor talált meg a könyv, mindenesetre nálam ez a történet most nem volt az igazi.
NYEREMÉNYJÁTÉK
“Hiszem, hogy az életben találkozunk néha olyanokkal, akiknek a lelke teljesen kompatibilis a miénkkel. Egyesek lelki társaknak nevezik őket, míg mások igaz szerelemnek”
09.16. Könyvvilág
09.18. Veronika’s Reader Feeder
09.20. Dreamworld (extra)
09.22. Csak olvass!
09.24. Fanni’s Library
09.26. Dreamworld
09.28. Veronika’s Reader Feeder (extra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése