Oldalszám: 280
ISBN: 9789635613472
– Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.
– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.
„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése.
Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával
és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?
Csak Ian… csak a legjobb barátom.
Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.
Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.
Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.
De, kit is akarok áltatni ezzel?
R. S. Grey írónővel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak, eddig ugyanis két könyvet olvastam tőle, és ezek a könyvek bizony eléggé ellentétes érzéseket váltottak ki belőlem. A Testcsel nem igazán tetszett tőle, aztán tavaly elolvastam az Ezzel a szívvel könyvét, ami viszont levett a lábamról, emlékszem mennyire megérintett, mintha nem is ugyanaz a szerző írta volna a két regényt. Így tehát kicsit félve, de reménykedve álltam hozzá a Nem is olyan rendes sráchoz, de mindenképpen akartam adni neki egy esélyt, mert hát ki tudja.
A történetünk főszereplője Ian és Samantha (Sam), mindketten ugyanabban a gimnáziumban dolgoznak tanárként, és már évek óta legjobb barátok. Mivel váltott szemszögben olvashatjuk a könyvet, hamar kiderül az olvasó számára, hogy főhőseink bizony a szívük mélyén többet szeretnének, mint barátság, csak éppen nem gondolják, hogy a másik is így érez, és félnek lépni. A kollégáik egyébként mind azt hiszik, hogy egy párt alkotnak, annyira sok időt töltenek együtt elkülönülve a többiektől. Aztán egy véletlen folytán Sam elszólja magát, hogy nincs köztük semmi, "csak barátok", elindul a lavina, és mindkettejüket randiajánlatokkal környékezik meg a munkatársaik. Így tehát Samnek és Iannek döntenie kell, hogy kockára téve a barátságukat mernek-e lépni a másik irányába, vagy pedig végignézik, hogy a másik randizgatni kezd valakivel.
Ennél többet igazából nem nagyon lehetne írni a cselekményről, mert őszintén szólva nem is nagyon történik benne más, mint hogy egymást próbálják győzködni a szereplőink, hogy együtt kellene lenniük vagy sem. Ian a bátrabb, ő szeretné megpróbálni elmélyíteni a kapcsolatukat, Sam azonban nagyon fél attól, hogy rosszul sül el, és tönkremegy a barátságuk. Úgy gondolom, hogy nagyon jól kezdődött a könyv, aranyos volt és vicces, de egy idő után csalódnom kellett, amikor is ráébredtem, hogy a szereplők közötti huzavonán kívül nem fog történni semmi. Úgy éreztem, hogy nem volt íve a történetnek, hanem csak random történtek az események, a szereplők sokszor igencsak indokolatlanul viselkedtek, és ez sajnos nagyon rányomta a bélyegét az olvasásélményre. Ahhoz képest, hogy évekig titkolták az érzéseiket, olyan hirtelen döntéseket hoztak meg egyik napról a másikra, hogy csak pislogtam, ráadásul véleményem szerint indokolatlanul (néhány szülő és tanár véleménye biztos, hogy nem indokolta szerintem).
De hogy jót is mondjak, természetesen voltak dolgok, amik viszont tetszettek a könyvben. Az egyik ilyen a humora volt, ami elsősorban Sam karakterének köszönhető, aki nos, egy igazi különc: aranyos, bohókás, az a típusú személy, aki retteg a változásoktól, nem hajlandó kilépni a komfortzónájából, de mindez nem nyomasztó módon van tálalva, hanem nagyon is humorosan, szóval jókat mosolyogtam a viselkedésén. Ian karakterével már kevésbé voltam kibékülve, azt sokszor olvashatjuk Samnél, hogy milyen jó pasiról van szó, de ennyi azért nem elég. Az is sokszor elhangzik, hogy milyen okos (ami ugyebár nagyon szexi tud lenni egy pasinál), de erről nem igazán tesz tanúbizonyságot, azon kívül, hogy kémiatanár a foglalkozása. Nekem olyan semmilyen volt a karaktere, Samet jóval erősebb egyéniségnek éreztem. Na jó, az azért tetszett, hogy ő volt a bátrabb abban a tekintetben, hogy lépjenek a kapcsolatukat illetően.
Összességében azt tudom mondani, hogy sajnos a Nem is olyan rendes srác nem lett az én könyvem. Vannak jó tulajdonságai is, rendkívül szórakoztató, és a helyszín is jó választás volt, egy kis gimnáziumi románc, csak ezúttal tanárok között. Emellett pedig Ian és Sam barátságáról is nagyon szerettem olvasni, arról, hogy milyen jól ismerik a másikat, befejezik egymás mondatait, vagy éppen a vicces szócsatáikkal szórakoztattak, ettől függetlenül mégsem volt kerek egész számomra a történet.
NYEREMÉNYJÁTÉK
09.30. Könyvvilág
10.02. Sorok Között extra állomás
10.04. Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
10.06. Fanni’s Library
10.08. Veronika’s Reader Feeder
10.10. Hagyjatok! Olvasok!
10.12. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése