Oldalszám: 184
ISBN: 9789634107057
Parker világba vetett bizalma egy betöréses rablás után romokban hever. Ráadásul az öccsei allergiája miatt meg kellett válnia Alaskától, mindennél jobban szeretett hófehér kutyájától, aki vigaszt és biztonságot jelentett a bajban. Azonban egy nap felfedezi őt az iskola előtt. Követni kezdi, és hamarosan az éjszakáit Alaskával tölti. Míg a kutyát simogatja, titkokat hallgat a kutya új gazdájától. Lassan eljut oda, hogy segítsen és segítséget tudjon kérni.
Egyszerre fordulatos és érzelmes regény Anna Woltztól a tőle megszokott magával ragadó stílusban.
"A kutyákban az a legfantasztikusabb, hogy sosincs elegük az emberből."
A borító, a fülszöveg és a főszereplő kutya, ezek voltak azon tényezők, amelyek felkeltették az érdeklődésemet a könyv iránt. Nagyon kedvelem azokat a gyermek és ifjúsági történeteket, amelyek komolyabb témákat dolgoznak fel, és a fent említett hármas azt sugallta, hogy az Alaskánál is ezt fogom kapni.
A történetünk főszereplői a hetedik osztályt kezdő Parker és Sven. Mindkettejüknek nehéz problémákkal kell szembenézniük fiatal koruk ellenére, éppen ezért nagyon izgulnak az iskola kezdése, az új osztályba lépés miatt. Parkerék boltjába nyáron betörtek, amit a kislány azóta sem tudott feldolgozni, ráadásul (mivel a gyerekek mindent megéreznek) a szüleiben okozott törést is látja, ami még nehezebbé teszi neki a továbblépést. A lány azóta sem mert belépni a boltjukba, és mivel a betörőket sem kapták el, magánakcióba kezd, és folyamatosan keresi őket, ami egyfajta megnyugvást jelent neki. A másik főszereplőnk Sven, aki egy rendkívül súlyos betegégben szenved, epilepsziás, ráadásul nagyon gyakran fordulnak elő a rohamai. A fiú természetesen nagyon izgul az új osztályba kerülés miatt, hiszen fél attól, hogy mit fognak szólni az osztálytársai, ha meglátják őt egy roham közben.
Parker és Sven az új osztályban találkoznak először, és nem éppen jól indul a kapcsolatuk. Svennek természetesen minden vágya, hogy normális gyerek lehessen, hogy az osztálytársai ne a betegsége alapján ítéljék meg, ezért támadó állásban kezdi az új napot, és igencsak zavarba hozza az osztálytársai előtt Parkert, aki egyébként is nehezen viseli a változást. A fiatalok tehát nem indítanak jól, mindkettejüknek megvan a maga problémája, de aztán valamiféleképpen mégiscsak közelebb kerülnek egymáshoz, ami egy segítő kutyának, Alaskának köszönhető.
De hogy is jön képbe a kutya? Nos, Alaska igazából először Parker családjáé volt, de miután kiderült, hogy az egyik öccse allergiás rá, meg kellett válniuk tőle. Ezután segítő kutya lett belőle, és természetesen így került Svenhez. Amikor pedig az első nap Parker meglátja, hogy Alaska Sven elé jön az iskolába, elhatározza, hogy utána megy, és "megmenti" őt a fiútól, hiszen szerinte nem érdemli meg, hogy ilyen jó kutya gazdája legyen. Így lehet az, hogy egy éjszaka Parker belopózik Svenhez, hogy Alaskával tölthessen egy kis időt, és bizony a sötét szobában akarva-akaratlanul is felfedik egymás előtt a valódi, sebezhető énjüket.
Pedig Sven először nem igazán kedveli a kutyát, hiszen a betegségére, a kiszolgáltatottságára emlékezteti, de aztán persze rá kell ébrednie arra, hogy nélküle csak nagyon nehezen boldogulna, vagy valószínűleg sehogy. Igazán jó érzés volt arról olvasni, hogy Alaska milyen sokat segített neki, tényleg nem is gondolná az ember, hogy mennyit jelent az állat jelenléte ennek a beteg kisfiúnak: segít abban, hogy a normálishoz közeli életet élhessen, ami nélküle nem menne, és igen, ha kell, életet menthet, a lelki részéről nem is beszélve. Emellett pedig a könyvben is megtapasztalhatjuk, hogy micsoda hála és szeretet van a kutyában az ember felé, amiről sajnos sokszor elfedezünk, de az Alaska erre is felhívja a figyelmünket, tanít minket. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy nemcsak a beteg fiúnak, hanem Parkernek is nagyon jót tesz az állat jelenléte, az ő esetében a lelkének volt szükség arra, hogy jobban legyen.
A történet alapjai tehát nem könnyűek, mégis ahogy az ember olvassa, úgy érzi, hogy nincs veszve minden remény, hogy igenis lehet jobb a helyzet, ha megvan hozzá a megfelelő nyitottság. Parker és Sven is mélyről indult, mindkettejüknek sokat kellett tanulni a másiktól, de leginkább önmagukról, kellett egyfajta elfogadás, hogy a megtörtént eseményen, vagy éppen a betegségen nem lehet változtatni, hanem meg kell tanulni együtt élni vele, erőt meríteni belőle. Azt pedig, hogy az egymással szembeni és a belső konfliktusukat is egy segítő kutya oldotta fel, egy nagyon szuper ötletnek tartom.
Habár nehéz témákat érint a könyv, és nem könnyű utat járnak be a fiatal szereplőink, én úgy gondolom, hogy leginkább pozitív üzeneteket hordoz a történet. Szól annak az elfogadásáról, hogy meg kell tanulnunk elfogadni bizonyos dolgokat az életben, amin változtatni nem, de könnyíteni tudunk. Szól egy lassan kibontakozó barátságról, egy második esélyről, amelyet Alaska közreműködése még szívmelengetőbbé tesz. És végül szól hozzánk is, érzékenyít az epilepsziával kapcsolatban, kicsit többet megtudhatunk a betegségről, emellett pedig új perspektívába helyezi az ember és a kutya kapcsolatát. Tanulságos, érzelmes, egy rendkívül szerethető könyv. Szívből ajánlom minden korosztálynak!
A segítő kutyák rengetegféleképpen segíthetnek gazdáiknak, olyan betegségek, problémák esetén is, amikre nem is gondolnánk. Mostani játékunk ehhez fog kapcsolódni, minden állomáson különböző segítő kutya típusok betűit kevertük össze, a feladatotok, hogy megfejtsétek, melyik típus található az adott állomáson, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
01.27. Könyvvilág
01.29. Utószó
01.31. Kelly és Lupi olvas
02.02. Könyv és más
02.04. Csak olvass!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése