A kétkezi munka során könnyebb kiönteni a lelket. És az IKEA országában mi más lehetne a legnagyszerűbb barkácsolás, ha nem a saját koporsód összeállítása....
Samuel Miller kéthetes nyári kurzust szervez Készítsd el a saját koporsódat! címmel. Samuel szerint koporsókészítés közben felszínre tör a halálfélelem, és azzal, hogy a résztvevők kénytelenek beszélni az érzéseikről, önkéntelenül megbarátkoznak a halál gondolatával is. A jelentkezők közül a szervező nagy műgonddal válogatja ki azokat, akik részt vehetnek a tanfolyamon: egy pár, akik idős korukban ismerték meg és szerették meg egymást, egy haldokló, fiatal művész, egy haláltól szorongó férfi, egy stresszes drámaíró, egy volt profi futballjátékos és annak felesége, valamint egy külföldről hazatelepült nő, akinek újra meg kell tanulnia a svéd normákat. Senki sem tudja pontosan, mibe vágott bele, de mindenkinek megvan a maga célja a tanfolyammal. Ahogy a koporsók kezdenek formát ölteni, egyre nehezebb elfojtani a belső feszültséget. Titkok, rejtett indítékok, elfojtott vágyak törnek a felszínre, és már semmi nem lehet olyan, mint azelőtt…
Morgan Larsson regényének szereplői a halállal ilyen különös módon szembenézve kényszerülnek arra, hogy megkérdezzék maguktól, mivégre is élnek. A feltörekvő svéd szerző megrendítő története egyszerre tud nagyon mulatságos és nagyon is torokszorító lenni.
Morgan Larsson 1970-ben született a svédországi Trollhättanban. Regényírás mellett rádióműsorokat vezet.
– Egészségükre, kedves koporsókészítők! Isten hozta önöket Lövensőn.
A résztvevők körülnéztek. Nem tudták, mire számítsanak, de ezt a zöldellő idillt és a pezsgőt nem várták.
– Azt hihetnénk, nincs lehangolóbb annál, mint megépíteni saját koporsónkat – folytatta a tanfolyam vezetője. – De valójában éppen az ellenkezője az igaz. A kalapácsütések óhatatlanul inspirálják az embert, hogy megtegye, amit a szíve mélyén szeretne, mielőtt túl késő. – Azzal legurította a habzó italt. – Élvezzük, mielőtt véget ér, erről szól a koporsókészítés.
Oldalszám: 360
ISBN: 9789632931647
"Legbelül mind magányosak vagyunk, de dönthetünk úgy, hogy együtt legyünk azok."
A halálról beszélni nem könnyű, mondhatni tabunak számít, hiszen az ember amikor éli az életét, célokat tűz ki maga elé, vágyai, álmai vannak, nem igazán szeretne szembenézni azzal, hogy az élet egyszer véget ér, és akkor mégis mi értelme van bárminek is. Ezzel, ha őszinte akarok lenni, jómagam is legtöbbször így vagyok, az olvasás terén is ritkán, bizonyos hangulatban veszek olyan könyveket a kezembe, amelyek (nagy valószínűséggel) halállal végződnek, mert sokszor nyomasztóan hatnak rám (más kérdés a gyász feldolgozásáról szóló történetek). Pedig a halál is az élet része, mindannyian megtapasztaltuk már, amikor elveszítettünk egy fontos személyt, de valahogy mégis nagyon nehéz szembenézni az élet múlandóságával és persze saját magunk halandóságával.
De akkor nyilván kérdezhetnétek, hogy miért is vettem a kezembe Az utolsó szög könyvet, ami egyértelműen a halál témáját öleli fel, már a címe alapján is. Őszintén, pontosan magam sem tudnám megmondani az okát, nyilván szemöldökfelhúzósan figyelemfelkeltő a fülszöveg, amelyet igencsak eredetinek találtam, és igazság szerint rendkívül kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki belőle a szerző. Előreláthatólag azt gondoltam, hogy vagy nagyon félresiklik a dolog, és egy erőltetett történetet fogok kapni, vagy pedig tanulságosat, mély gondolatokkal fűszerezve.
A történetünknek több szereplője van, talán a főszereplőnek Samuelt mondanám, aki megszervezte ezt a furcsa tanfolyamot, amelyben minden résztvevő elkészítheti a saját koporsóját. Nyilván ez egy igencsak morbid alapfelállás, és jogos a kérdés, hogy kinek jut ilyen az eszébe, ráadásul ki az, aki jelentkezik is rá. Pedig viszonylag többen vannak, akik közül Samuel 8 embert választ ki: két házaspárt - egy idősebbet és egy középkorút ,- illetve 4 egyéni jelentkezőt. Ők nyolcan, és Samuel, illetve Pamacs, a kutyus, és egy nem várt résztvevő fog két hetet elölteni egy svéd szigeten, hogy megalkossák a saját koporsójukat. Nyilvánvalóan Samuelnek, és a többi résztvevőnek is megvan a maga oka, hogy részt vegyen ezen a nem mindennapi tanfolyamon: mindenféle spoiler nélkül mondhatom, hogy többüknek bizony ez a tanfolyam egyfajta terápia, hiszen a halál nagyon is a közelükben jár, viszont másoknak inkább önhasznú a részvétel (megtanulni barkácsolni, ihlet színdarabhoz, sőt egy szélhámos is van köztük) - legalábbis először.
Annyi biztos, hogy egy nem mindennapi csapatról van szó, 8 olyan személy, akik előítélettel vegyes kíváncsisággal álltak neki a tanfolyamnak, és teljesen más emberként távoztak onnan. Őszintén szólva jómagam is ilyen érzésekkel kezdtem neki a könyvnek, de azt kell mondjam - a tanfolyam résztvevőihez hasonlóan-, pozitív csalódás ért. A karakterek rendkívül érdekesek voltak, mindannyiuknak megvolt a maga problémája, belső feszültsége, és persze sok-sok titka, amelyek az eltelt idő alatt bizony egyre inkább felszínre törtek. Maga a tanfolyam mindannyiukra jó hatással volt, még ha ez furcsán hangzik is: a tudat, hogy az ember a saját koporsóját készíti, egyfajta jelképe az élet múlandóságának, és ráébreszti őket arra, hogy ki kell használni a pillanatot, megélni a jelent. És ez nem feltétlenül csak arra vonatkozik, aki halálos betegségben szenved, sőt inkább ez a szereplő volt az, aki még inkább nyomatékosította a többiekben a halhatatlanság tényét.
De nem csak az élet végességének kérdése volt az, ami a szereplőinket foglalkoztatta ezen a tanfolyamon, hanem bizony sok más érzékeny téma is felszínre került. Minden egyes szereplőnek megvolt a maga kis titka, félelme, problémája, amik valahogy ebben a kétheti összezártságban egyre inkább felzaklatta őket, és bizony több fordulat és nem várt esemény történt meg a szereplők életében. Ez a nem mindennapi élethelyzet előhozta mindannyiukból a legrejtettebb érzéseiket, amelyek először nem várt konfliktusokhoz vezettek, de aztán valahogy mégis sikerült megbékélniük, levetkőzni ezeket a problémákat.
Habár eme furcsa könyv témája nem mondható egyszerűnek, mégsem éreztem nyomasztónak, inkább volt elgondolkodtató, néhol tanulságos, és olykor a szerző a humorát is megcsillogtatta. A bejegyzésben direkt nem említettem a karakterek nevét, mert nem akartam elmesélni a történetüket, tegyék meg ők helyettem, amikor olvassátok, én egyébként mindegyiküket megszerettem az olvasás során. Rendkívül izgalmas volt, hogy miként változtatta meg őket a tanfolyam, önmagukra nézve, de egymás irányába is, és nagyon szerettem, hogy még utána is jóban maradtak. A halál, ezzel együtt a gyász több fronton is megjelent a történetben, ami nem volt egyszerű, de ebben a könyvben mégis könnyebben el tudtam fogadni. Nekem tehát tetszett ez a nem éppen átlagos alapszituációval rendelkező könyv, amely leginkább arról szól, hogy szembe kell néznünk a halandóságunkkal, és megélni, kihasználni az élet minden pillanatát. Mindez szerencsére egyáltalán nem elcsépelt, giccses módon tálalva, hanem egyrészt nagyon egyedi köntösben, másrészt pedig az olvasó gondolataira, mélyebb érzelmeire hatva, megérintve az ember lelkét.
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése