Végre magyarul is megjelent a The Nowhere Girls, az úttörő feminista YA regény, amiből az Amazon tervez tv-sorozatot készíteni.
Az extra állomásokkal tarkított turnén a Blogturné Klub tagjai mesélnek a regényről, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a könyv egy példányát.
Oldalszám: 414
ISBN: 9789634578529
– Hanem senkiében? Vagy mindenkiében? – teszi hozzá rövid hallgatás után.”
Hogy kik a Senkise-lányok?
Akárkik lehetnének. De kezdetben csak hárman vannak:
Grace Salter nemrég érkezett a városba, mert a családját elűzték az otthonából, miután prédikátor anyja egy lovasbalesetet követően radikálisan megváltoztatta a nézeteit.
Rosina Suarez, a fura punk lány, konzervatív mexikói bevándorló család sarja, aki szívesebben választaná a zenei karriert ahelyett, hogy az unokatestvéreit pátyolgatja és a nagybátyja éttermében pincérnősködik.
Az aspergeres Erin Delillo kizárólag két dologért lelkesedik: a tengerbiológiáért és a Star Trek: Az új nemzedékért, ám még ezek sem képesek megingatni abban a hitében, hogy ő tulajdonképpen android.
Amikor Grace megtudja, hogy Lucy Moynihan, az új otthona előző lakója azért menekült el a városból, mert csoportos nemi erőszakkal vádolta meg a suli legmenőbb arcait, felbőszíti a helyzet igazságtalansága. Személyes okokból Rosinát és Erint is mélyen érinti Lucy tragédiája, ezért a három lány anonim csoportot hoz létre a prescotti gimiben, hogy fellépjen az iskolában uralkodó szexista felfogás ellen.
Ez a változatos nézőpontokból előadott, úttörő szemléletű regény vádirat a nemi erőszak kultúrája ellen, és merész őszinteséggel boncolgatja a tinilányok szexualitását érintő kényes kérdéseket.
Tudd meg, mi fáj, és légy felvértezve!
„Kemény és időszerű.” – School Library Journal
Fontosnak tartom, hogy olvassunk könyveket, amelyek olyan komoly témákkal foglalkoznak, mint a szexizmus, így időről időre visszatérek ezekhez a történetekhez. Így volt ez A Senkise-lányok esetében is, amelynek a fülszövege egyértelműen megragadott, és nagyon kíváncsi voltam, hogy kik ezek a lányok, mi történt velük, és mit tesznek ellene. Ó, és az sem mellékes, hogy a könyv borítója is csodálatos, mindenképpen feltűnő helyet fog kapni a könyvespolcomon.
A történet alapvetően három lányról, Grace-ről, Rosináról és Erinről szól, három eléggé különböző személyiség, azonban egy közös ügy mégiscsak összehozza őket. Grace az új lány a városban, és persze a helyi kisvárosi középiskolában. A lány eléggé visszahúzódó, azonban amikor az új szobájában megtalálja az előző lakó, Lucy üzeneteit, kiderül, hogy a kisváros múltjában bizony eléggé durva dolgok lapulnak. Grace az első napján Erin és Rosina mellé ül ebédnél, és tőlük tudja meg, hogy Lucy-t a múltban megerőszakolta három helyi fiú, akiket ráadásul nem is büntettek meg, ugyanúgy élik életüket, mint korábban. Sőt talán még kegyetlenebbek, mivel tudják, hogy megúszták a dolgot. Az egyébként félénk Grace annyira felhúzza magát a történteken, hogy ráveszi Erint és Rosinát, hogy alapítsanak egy csoportot, ahová hívják meg a gimi többi csaját, hogy ez az ügy ne merülhessen feledésbe, és valamit próbáljanak tenni azért, hogy az azóta is a lányokat érő folyamatos szexista és kegyetlen bánásmód megszűnjön.
Igen, ahogy írtam ennek a három lánynak a kezei közül indul ki a sztori, de aztán sokkal többé válik. Hiszen azzal, hogy kiküldték az e-maileket, elkezdődött valami, és egyre több és több lány csatlakozik hozzájuk, akik talán az iskola falai között régen figyelemre sem méltatták volna a egymást, de egy nagyobb jó ügy miatt most összefognak, és közösen próbálnak tenni valamit, erről pedig elképesztően szuper érzés volt olvasni. Ami még külön tetszett, hogy ha csak rövid fejezetben, bekezdésekben is, de bepillantást nyerhetünk sok más lány gondolatába is, rávilágítva, hogy milyen sokfélék vagyunk, sokféle gondolattal, problémával, és hogy még ebben a témában is mennyire másként gondolkodunk, mást tartunk fontosnak.
Az ügy természetesen nem oldódik meg könnyen, sőt a lányoknak nagyon sok nehézséggel kell szembenézniük. Valami rettenetes volt olvasni, hogy egyesek mindenféle következmények nélkül mit meg nem tehetnek, hiszen a kis közösségben mindenki ismeri a másikat, az ismeretség, a családi kapcsolatok, részlehajlások miatt még ilyen szörnyűséget is megúszhat valaki. A lányok pedig azoktól a szervektől, emberektől nem kaptak segítséget, akiknél leginkább biztonságban kellene magukat érezni, számomra talán a legmegdöbbentőbb az igazgatónő viselkedése vagy inkább érzéketlensége volt. Sokszor kifejezetten rosszul éreztem magam az olvasás alatt, annyira elszörnyedtem azon, ahogy ezekkel a lányokkal bántak, így csak még csodalátatosabb volt az, hogy ezek ellenére sem adták fel.
Ami még tetszett a történetben, hogy olyan hétköznapi lányokat emelt ki az írónő, aki bármelyikünk lehetne, akik tudták, hogy jót tesznek, de attól még ugyanúgy féltek a következménytől, a megbélyegzéstől. A kezdetben bátortalan Grace egy igazi vezető lesz, de itt van még az én személyes kedvenc karakterem Erin is, aki Asperger-szindrómás, ugyanakkor egy igazi szuper csajszi, aki a saját keretei között, és aztán abból kilépve is rettenetesen bátran viselkedett. Emellett pedig Rosina volt még hangsúlyos karakter, aki mexikói származása miatt mindig is különcnek érezte magát, ráadásul a rendkívül konzervatív édesanyjával állandó harcban áll. Nála kaptunk egy nagyon szívmelengető és jól kidolgozott romantikus LMBTQ-szálat is.
Ennél a témánál (ahogy valójában mindennél) szerintem fontos, hogy ne essünk szélsőséges gondolatok csapdájába, és ne kezdjünk el minden fiút utálni. Valószínű az írónő is így gondolkodott, kaptunk ugyanis néhány szuper srácot is, akik abszolút támogatták és elismerték a lányok tevékenységét, akik jól bántak a barátnőikkel vagy éppen meghódították valamelyikük szívét. Szerencsére ezt a lányok is felismerték, sőt többen hangoztatták a csoportban, hogy ne minden fiút büntessenek, és ezáltal magukat se természetesen, hanem csak azokat, akik valóban megérdemlik.
A Senkise-lányok tehát egy rendkívül érzékeny, ugyanakkor nagyon fontos és aktuális témát dolgoz fel, felnyitva az emberek szemét, de szélsőséges gondolatoktól mentesen teszi mindezt. Ezek a lányok mind rendkívül szerethetőek voltak, tényleg azt tudom mondani, hogy nemcsak Grace, Rosina és Erin, hanem minden egyes lány a főszereplője volt ennek a történetnek, aki elszenvedte és aki tenni akart ellene. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, néha eléggé nyomasztó volt az olvasás, de mindenképpen tanulságos. Azt sajnálom kicsit, hogy a végén nem tudtam meg többet arról, hogy mi történt a lányokkal azután, de talán direkt is intézte így az írónő. Én tehát bátran ajánlom nemtől, kortól függetlenül, olyan téma ez, amiről fontos jó könyveket olvasni, márpedig A Senkise-lányok mindenképpen az volt.
A The Nowhere Girls az egyik legszerethetőbb YA-feminista regény. Viszont szerencsére sok más, hasonlóan jó könyv is megjelent már magyarul.
A feladatotok a következő: ismerjétek fel, hogy melyik YA-feminista kötetből idézünk, és írjátok be a címet a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
"Egyszer aztán elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem az egyik szűznővértől, mi az a matek, mire elkobozták a könyveket."
05.13. Sorok Között
05.15. Könyvvilág
05.17. Sorok Között extra állomás
05.19. Hagyjatok! Olvasok! blog extra állomás
05.21. Hagyjatok! Olvasok! blog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése