Oldalszám: 304
ISBN: 9789633991770
Amikor meghallom Tarryn Fisher nevét, ami eszembe jut róla, az az egyediség, a vagányság, akinek a történetei - akár a Never never vagy a F*ck Love, a Kihasznált alkalomról nem is beszélve - kicsit őrültek (a szó jó értelmében), a karakterei abszolút hús-vér emberek, és nem tökéletesek. Amikor tervezem, hogy tőle olvassak, tudom, hogy most nem egy átlagos történetet fogok kapni, hanem valami teljesen újat és szokatlant, és én ezt nagyon csípem benne. A férfiak végnapjai sorozaton pedig Willow Aster írónővel dolgozott közösen, akit eddig nem ismertem, de kíváncsi voltam, hogy mit alkotott a szerzőpáros.
Éppen ezért amikor megtudtam, hogy a Folsom egy disztópia, elképesztően kíváncsi voltam arra, hogy mit tud hozni Fisher (és persze Aster), hiszen eddig mindig a való világban mozgott. A Folsom azonban - disztópia lévén - egy elképzelt jövőben játszódik, ami ráadásul a fülszöveg alapján rendkívül érdekesnek ígérkezik, úgyhogy habár kicsit mindig félelmetes, amikor a kedvenc szerzőink kilépnek a komfortzónájukból, és új műfajba kezdenek írni, valahogy Tarryn esetében annyira nem aggódtam, sőt nagyon izgatott a dolog.
A történet tehát valamikor a jövőben játszódik, pontosan nem tudjuk, hogy mikor, de nem is ez a lényeg. Az alapfelállás az, hogy ezekben az időkben a nőké a főszerep, és most még keveset mondtam, ők vannak ugyanis túlnyomó többségben, annyira, hogy a férfi nem konkrétan a kihalás szélén áll. Az indokok egyébként nincsenek pontosan meghatározva, valamiféle háborúkra vannak utalások, de annyi biztos, hogy már csak pár férfi él a világon, és a születések számánál is alig akad fiú baba. Hogy ezt helyrehozzák, létrehozták az Utolsó Férfiak társaságát, akik arra tették fel az életüket, igazából az a munkájuk, hogy gyermeket nemzenek a nőknek. Nap nap után járnak egy nap több nőhöz is, és nincs mit szépíteni, szexelnek és továbbállnak. És még így is, hogy ezek a férfiak naponta több nővel fekszenek le, alig van terhesség, fiú baba pedig csak elvétve.
A történetet két nézőponton keresztül követhetjük, az egyik természetesen Folsomé, aki az Utolsó Férfiak egyike. Valami elképesztően bizarr volt a sztori elején belelátni a férfi életébe, ahogy jár házról házra, nőről nőre, hogy teljesítse a “kötelességét”. Talán nem meglepő, de Folsom már túl van azon, hogy élvezze a szexet, hiszen az eltelt időszakban ő már tényleg mindent látott és megélt. A történet akkor kezd izgalmassá válni, amikor elköltözik egy évre a Vörös Régióba, hogy az ottani nőkön “segítsen”. Itt ismerkedik meg Gwennel, a másik főszereplőnkkel, aki már az első pillanattól kezdve szimpatikussá válik neki. Viszont senki ne gondoljon valami nagy romantikára ezekben a pillanatokban, hiszen Folsom ugyanúgy jár el a lánnyal, mint a többiekkel, és megteszi azt, amit elvárnak tőle. Valami azonban mégis elkezdődik ezen az alkalmon, valami, ami elképesztő hatással lesz a jövőre nézve.
Engem a könyv világfelépítése abszolút levett a lábamról, annyira erős és egyedi. A történet elején mindkét főszereplő számára teljesen természetes az, hogy minden érzelem nélkül szexelnek, egy "jobb cél" érdekében. Ez nagyon furcsa egy olyan romantikus könyv rajongó számára, mint amilyen én is vagyok, hiszen a szerelmesek első alkalma legtöbbször nagyon romantikusan, egyfajta csodának a beteljesedéseként van tálalva, itt pedig szó sem volt erről. Persze nem is lehet, hiszen ebben a világban nem is létezik a romantika, az emberek legfeljebb történeteket hallanak róla az idősebbektől. Viszont egy idő után mégiscsak úgy tűnik, hogy a szerelem örökérvényű és elpusztíthatatlan, ugyanis Folsom és Gwen valamiféle módon közelebb kerül egymáshoz, kialakul a vonzalom, és egy idő után valami sokkal több is.
Ez a világ azonban nem engedheti meg magának a monogám férfiakat, így tehát rendkívül sok izgalomban lesz része az olvasónak. És itt jön a képe egy másik kérdés, mégpedig a férfiak kizsákmányolása, mert akármennyire is a fennmaradás a cél, itt mégiscsak ez történik. Hiszen habár Folsom saját maga vállalta ezt a szerepet, azért arra hamar ráébredt, hogy sok beleszólása nincs a dolgokba, és ahogy vele bánnak, az nem igazán normális. És még csak nem is arról beszélek, ahogy irányítják őt a “munkaadói”, a Társaság, hanem az a rengeteg nő, akik szexuális tárgyként bánnak vele, akik mind a sajátjának érzik őt, és úgy is viselkednek vele, neki pedig mindezt mosolyogva tűrni kell - az az igazság, hogy sokszor gyomorforgató volt ezt olvasni. És ott még nem is tartok, hogy ő soha nem lesz férj és apa, igazából fogalma sincs, hogy mi lesz a gyerekeivel. És egészen addig el is fogadja ezt, míg meg nem ismerkedik a tüzes és lázadó Gwennel, aki a fejébe veszi, hogy megmenti őt, és az összes férfit, aki belekényszerült ebbe a szituációba..
Én imádtam a Folsom minden egyes pillanatát, egy igazi érzelmi hullámvasút, bámulatos, megdöbbentő és sokszor igencsak felkavaró. Közben pedig rendkívül szexi is, hiszen habár a történet elején Folsom már becsömörlött a sok szextől, Gwen miatt megváltoznak a dolgok, és kapunk jó pár szenvedélyes pillanatot. Ez az egész tiltott szerelem életérzés pedig még inkább felpaprikázza az amúgy is idegfeszítő hangulatot. A karakterek lehengerlőek, Folsomot elképesztően sajnáltam, és annyira vágytam arra, hogy megtalálja az egérutat ebből a helyzetből. Abszolút meg tudtam érteni a félelmeit és dilemmáit, és örültem, hogy a történet haladtával egyre inkább kezd el harcolni ő is. Viszont mégis Gwent éreztem az erősebb karakternek, ő egy igazi kemény és igen, lázadó csajszi, aki nem fél szembeszállni a “gonosszal” a jó érdekében, még akkor sem ha ezzel jó nagy bajba keveri magát.
Az egész történet rendkívül izgalmas, tele van fordulatokkal és meglepetésekkel, a második fele pedig abszolút körömrágós. Nagyon pörögnek az események, én egy nap alatt kivégeztem, a végén pedig legszívesebben ordítottam volna, akkora (egyébként valahol kiszámítható) függővége van. Mégsem beszélnék le róla senkit, mert egy igazán egyedi és fordulatos disztópikus történetet hagynátok ki, amely romantikus is egyben - persze csak a maga tarrynes (és ezek szerint asteres?) módján. Ami még izgalmasabbá teszi ezt a sorozatot, hogy a folytatásban egy másik férfi a társaságból, Jackal kapja a főszerepet, de azért remélhetőleg Folsom és Gwen sorsát is megtudhatjuk, hiszen még nagyon nem zárultak le náluk sem az események. Már alig várom!
Tarryn Fisher tollából már több regény is megjelent hazánkban, így mostani játékukban az ő könyveiből fogunk idézni minden állomáson. A feladat, hogy megfejtsétek melyik könyvéből származik az idézet, és beírjátok a könyv címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
"– Most akkor szerelmesek vagyunk, vagy mi a franc van?
Tegnap reggel óta először hangosan felnevetek.
– Aha – mondom még mindig nevetve. – Úgy látszik, tizennyolc éve szerelmes vagyok beléd, vagy mi a franc."
06.20. Könyvvilág
06.22. Sorok Között
06.24. Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése