Oldalszám: 432
ISBN: 9789635613953
Szeress azért, aki vagyok! Váradi Emma tizenhét éves, és úgy érzi, nincs sem otthona, sem igazi családja. Rideg nagynénje és nagybátyja koloncként tekint rá, ráadásul az iskola mellett kénytelen dolgozni az éttermükben, nehogy kitegyék a házukból. Bármit megtenne azért, hogy megtalálja távoli rokonait, akik végre szeretettel fordulnának felé. Egy kis lógás az iskolából és némi betörés cseppet sem tűnik nagy árnak. Csak éppen azzal nem számol, hogy Barabás Konrád, az eszméletlenül helyes, huszonkét éves rendőr tetten éri. A fiú alkut ajánl Emmának: nem tartóztatja le, de más módszert kell választania, hogy rendbe tegye az életét. Az út, amit Konrád javasol, sokkal ijesztőbb, mint betörni valahová, sőt, még Emma egykori legjobb barátnőjének bosszújánál is ijesztőbb. Ez az út elvezeti Emmát önmaga megismeréséhez. Ez az út randik és vonzalmak között vezet. Ez az út megmutatja, hogy a szeretetnek mennyi arca van. És ráébreszti Emmát, hogy ő sem tévedhetetlen. Ez az út segít Emmának megnyílni és felvállalni az érzéseit. Te mit tennél meg azért, hogy megtaláld a helyed a világban? Tarts Emmával ezen a különleges úton a boldogság felé!
Aki nyomon követi a blogomat, valószínűleg tudja, hogy Tavi Kata az egyik kedvenc magyar íróm: a Sulijegyzetek sorozatát nagyon szerettem, habár már nem középiskolás voltam, amikor olvastam, mégis kicsit annak éreztem magam az idő alatt, egyfajta nosztalgikus hangulatot váltott ki bennem. Tavaly, a karantén alatt pedig interjút is készítettem az írónővel, amiben már utalt arra, hogy idén új könyve érkezik. Így nem csoda, hogy amikor megkaptuk a Tagadj mindent! könyvét olvasásra, lelkesen vettem bele magamat.
Tavi Kata ezúttal egy Stand alone könyvben mutatta meg magát, ami azért egy teljesen más felállás, mint a korábbi négy részes sorozata, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni belőle. Az ifjúsági vonal maradt, és ismét Magyarországon járunk, ezúttal Velencében. A történetünk főszereplője a 17 éves Emma, akivel a végzős éve előtti nyáron találkozunk először, ráadásul rögtön igencsak kényelmetlen helyzetben. Emma ugyanis éppen elszökött otthonról, és éjszakára egy elhagyatott nyaralóban húzta meg magát, csakhogy szerencsétlenségére összetalálkozik a ház tulajdonosával, a 22 éves Konráddal, aki történetesen rendőr, és eléggé mogorván viselkedik a lánnyal - ami persze a helyzetből fakadóan nem meglepő. Persze Emmát sem kell félteni, a fiatal lánynak ugyanis igencsak felvágták a nyelvét, így hamar megkezdődnek közöttük a szórakoztató szócsaták, amik - legnagyobb örömömre - végigkísérik az egész könyvet.
Hogy miért akar egy 17 éves lány elszökni otthonról? Emma apja egy üzemi balesetben halt meg nagyon korán, majd a lány egyedül maradt alkoholista édesanyjával, aki pár évre rá szintén meghalt. Így Emma az apai ági nagybátyához és nagynénjéhez került, akik azonban nehezen mutatják ki érzéseiket, ezért Emma úgy érzi, hogy nem szeretik őt. A lelkileg összezavarodott lány nagyon magányos, ezért dönt úgy, hogy megkeresi a szerinte még életben lévő nagyapját, hátha ő szívesen fogadná őt, és talán el is indulna, ha nem találkozna össze Konráddal ezen a bizonyos éjszakán, aki egy teljesen új irányba tereli az életét.
A feszültség az első pillanattól kezdve érezhető Emma és Konrád között, a kezdetben piszkálódó, évődő, majd később személyesebb, kedvesebb szócsaták, véletlen találkozások mind-mind sejtetik, hogy valami több van a levegőben, mint amit beismernek. Fokozza ezt, hogy Korád egyfajta tiltott gyümölcsként gondol Emmára a fiatal kora miatt, illetve egy másik problémát jelent, hogy feltűnik a színen Bence is, Konrád öccse, aki szintén érdeklődik a lány iránt. És mivel Emma csak arra vágyik (még ha nem is vallja be), hogy valaki végre szeresse őt, belemegy ebbe az igencsak érdekes kapcsolatba. Én abszolút nem vagyok a szerelmi háromszögek híve, de szerencsére ezt a felállást azért talán annyira nem is lehetett annak nevezni, inkább csak időhúzás volt az írónő részéről, nyilván, hogy ne legyen annyira egyszerű a főhőseink élete.
Ami a főszereplőnket illeti, Emma tipikusan az a tinédzser, aki úgy érzi, őt senki nem érti meg. Persze nála azért is olyan erős ez az érzés, mert nem kapta meg azt a szülői gondoskodást, ami minden gyereknek kijárna, a nevelőszülei hiába adnak meg neki mindent anyagilag, próbálják jó útra terelni őt azzal, hogy dolgozzon az éttermükben, a szülői beszélgetések, a lelki támogatás elmarad, ettől pedig Emma nagyon egyedül érzi magát. Persze egy idő után rá kell ébrednie, hogy talán nemcsak a nevelőszülein, hanem ugyanúgy rajta is múlik sok minden, hogy talán ha ő is nyitottabb lenne, akkor közelebb kerülhetnének egymáshoz. Emma egy nagyon hosszú utat tesz meg a könyv végére, a kezdetben mindig szurkálódó, magába forduló lány folyamatosan nyílik a világ felé, egyre inkább képes kommunikálni az érzelmeiről, egy csomó lépést tesz meg mind a családja, mind a barátai tekintetében.
Persze egy romantikus történetben nem mehetünk el szó nélkül a főszereplő férfi karakter mellett sem. A történet elején hamar a szívembe zártam Konrádot, aki fiatal kora ellenére nagyon felelősségteljesen viselkedett, határozott volt, magabiztos, és ahogy Emmát próbálta terelgetni, vigyázni rá, nagyon édesnek hatott. Volt egy pont azonban a történetben, ahol sajnos elég durván csalódtam benne, abszolút nem viselkedett tisztességesen a lánnyal, így Emmával együtt én is megorroltam rá. Ez igazából megmutatta, hogy bármennyire is komolyan viselkedett korábban, ő még akkor is csak 22 éves, a felnőtté válás küszöbén álló férfi, aki bizony rossz döntést hozott. Mivel maga a történet átölelte Emma egész utolsó évét a ballagásig, volt időm megenyhülni az irányában, és szerzett addig pár jó pontot nálam.
Tavi Kata stílusa elképesztően olvasmányos, ráadásul a szereplők egy percre sem unatkoznak a történet során, így én is alig tudtam letenni a könyvet. Azt gondolom, hogy az írónő megállta a helyét a Stand alone könyvek világában is, sőt én úgy éreztem, hogy nem a klasszikus vonalat követte, miszerint valahol a könyv vége felé van egy nagyobb konfliktus, amit végül fel kell oldani, aztán érkezik a hepiend, hanem a szereplőink folyamatosan kisebb-nagyon akadályokba ütköztek, amiért a feszültség is állandó volt, és végig vitte előre a sztorit.
Valamikor az olvasás során felsejlett bennem a gondolat, hogy a könyv nem tökéletes, hogy vannak benne itt-ott hibák, hiányosságok, viszont egyszerűen képtelen voltam figyelni rájuk, annyira beszippantott a cselekmény. Nagyjából egy évet ölel fel a történet, de az írónő remekül egyensúlyozott Emma szárnyainak bontogatása és a romantikus szál előrehaladása között, ami persze közbe-közbe össze is forrt. A Tagadj mindent! tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra, és minden hibája ellenére nem tudtam nem szeretni a történetet. Örültem a magyarországi helyszínnek, az pedig külön jó érzés volt, hogy nem a fővárosban, hanem vidéken játszódott, megmutatva, hogy milyen szépségek rejlenek még kis hazánkban. Érintett néhány a fiatalokat érintő nehezebb témát is a könyv, amit talán kicsit jobban is ki lehetett volna bontani, így inkább megmaradt a könnyed irányban. A szerelmi szál lassú lefolyású volt hosszú násztánccal, sok-sok évődéssel és szerethető karakterekkel. Én abszolút ajánlom az írónő kedvelőinek, de igazából bárkinek, aki szereti a romantikus, ifjúsági történeteket.
A mostani játékunkban egy könyvben és/vagy filmben szereplő rendőrről/ nyomozóról/ ügynökről találtok leírást és képet minden állomáson. A feladat természetesen az lesz, hogy megfejtések kiről van szó, és beírjátok a nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Egy profilozó, aki nem a bűnügyre, hanem a bűnözőre fókuszál: egy zseni, skizofrénia és Asperger-szindróma egyes tüneteivel. Komputerizált személyisége gyakran nyilvánul meg a nyomozások során, számos alkalommal oszt meg jelentős adatokat a csoporttal és hivatkozik statisztikára.
08.30. Könyvvilág
09.01. Ambivalentina
09.03. Sorok Között értékelés
09.05. Csak olvass!
09.07. Kelly és Lupi olvas
09.09. Spirit Bliss Sárga könyves út extra állomás
09.11. Sorok Között extra állomás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése