Oldalszám: 392
ISBN: 9789635970391
A mai napig nem nőttem ki az ifjúsági történetekből, akárhányszor meglátok egy különlegesnek ígérkező fülszöveget a műfajban, nem habozok lecsapni rá. Így volt ez a Tweet Cute esetében is, ami a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg nem is olyan rég.
A történetünk főszereplői és egyben narrátorai Pepper és Jack, osztálytársak egy elég neves New York-i középiskolában. Pepper nem mindig járt ebbe az iskolába, akkor költöztek ide édesanyjával, amikor a család kis burgerezője kinőtte magát egy egész étteremlánccá, majd pedig a szülei elváltak, ami természetesen az egész családnak nagy nehézségeket és persze fájdalmat okozott. Pepper igazi maximalista, így amikor bekerült az elit iskolába, mindent megtett azért, hogy felzárkózzon, és belevetette magát a tanulásba és mindenféle iskolai tevékenységbe. Miközben azonban ezekre összpontosított, egyre zárkózottabbá vált, így nem igazán kötött szoros barátságot senkivel. A másik oldalon pedig megismerhetjük Jacket, aki a lány szöges ellentétének tűnik. Mindig vidám és laza, sokat bohóckodik, a poénjainak célpontja pedig nem kevésszer az örökké “tökéletes” Pepper. Persze neki sem egyszerű, a lányhoz hasonlóan az ő családjának is van egy burgerzője, habár az nem megy olyan jól, mint Pepperéké, sőt egyre nehezebb kijönnie a családjának.
A sorsuk akkor fonódik össze, amikor úgy tűnik, Pepper édesanyja ellopja Jackék éttermének egy ikonikus receptjét, és felhasználja saját burgerezőjükben. Erről születik egy tweet, amikor pedig egy ismert személyiség posztol róla, óriási felháborodást kelt. És mivel mindkét családban úgy alakul, hogy a két fiatalnak kell kezelnie a twitter oldalukat, megkezdődik az éles nyelvű tweetcsata.
Sok minden tetszett ebben a történetben, kezdve ezzel a twitteres szállal, amitől ugyebár nagyon maivá válik a sztori, legalábbis annak, aki használ twittert, bevallom, én nem tartozom ebbe a csoportba. Ettől függetlenül rendkívül éleztem ezeket az online szócsatákat. Ami persze nem csak online folyt, hiszen ami szintén pozitívuma volt a sztorinak, hogy a főszereplőink tisztában voltak azzal (legalábbis egy idő után), hogy egymással tweetelnek, ezáltal megfosztva a szerencsés olvasót egy felesleges “miért titkoltad el előlem, hogy te vagy az”-féle konfliktustól (ez egy más szálon megvolt, de azt abszolút jól kezelték a főhőseink szerintem). Ebből kifolyólag pedig rákényszerültek arra, hogy többet beszéljenek, találkozzanak, aminek köszönhetően természetesen jobban megismerték és megértették egymást, és közelebb kerültek a másikhoz.
Ami még szintén tetszett, hogy a szereplőket nagyon jól megálmodta szerző. A könyv elején természetesen még van hova fejlődniük, de alapvetően olyan személyekről beszélhetünk, akik szimpatikusak, könnyű velük azonosulni. Pepper egyik legnagyobb kihívása az édesanyjával való kapcsolata, aki ki tudja miért ráerőlteti ezt az egész twitter-dolgot, holott tudja, hogy a lányának teljesen más - iskolai - dolgokra kellene koncentrálni és ez megterhelő neki. A kettejük közötti kommunikáció, vagyis annak hiánya az, amiben fejlődniük kell. Arról nem is beszélve, hogy Pepper az állandó kötelezettségek miatt elfelejtette élvezni az életet és tartózkodóvá vált, ebben a tekintetben pedig nagyon tetszett, ahogy Jack segítségével kilépett a komfortzónájából.
Ami Jacket illeti, neki sem mindig egyszerű, az anyagi gondok mellett, ő az ikertestvére miatt érzi elnyomottnak magát, úgy érzi, hogy a szülei testvérét gondolják a jobb, sikeresebb ikernek, emellett pedig az iskolában is ő a népszerű, akit mindenki kedvel, emiatt pedig egy feszült kapcsolat alakult ki kettejük között. Érdekes egyébként, hogy amikor ikrekről van szó, legtöbbször a kapcsolat pozitív részeit emelik ki, hogy a testvérpár mennyire egy hullámhosszon van, milyen jók az iker-kapcsolatok, itt pedig pont ez adta az alapkonfliktust.
Még azt emelném ki a pozitívumok közül, hogy nekem rendkívül szimpatikus volt, hogy nem kaptunk hatalmas, meg nem értésből származó konfliktusokat. Persze nyilván a problémák nagy részét kicsit több kommunikációval hamarabb meg lehetett volna oldani, de ezek abszolút nem voltak zavaróak, és hát ehhez kell az a bizonyos karakterfejlődés is, hogy megtörténjen. Ami pedig szintén nagyon szórakoztató volt számomra, az annak a bizonyos receptnek a története, ami miatt kirobbant az egész háború.
Számomra akkor jó egy ifjúsági történet, ha az elolvasása után ajánlanám a tinikori énemnek is, ennél a könyvnél pedig mindenképpen ezt érzem. Habár (sajnos) akkoriban nem voltam nagy olvasó, szeretek belegondolni abba, hogy milyen jó lett volna, ha akkor olvasom, mert biztosan élveztem volna, talán tanultam is volna belőle, de az biztos, hogy kikapcsolt, lekötött volna. Habár ezzel 30 éves fejjel sem volt gond, hiszen habár nem éreztem azt, hogy egy világmegváltó történet olvasok, teljes mértékben beszippantott, aranyos és szórakoztató volt, a főszereplők pedig abszolút kedvelhetőek voltak és a karakterfejlődés is jól megvalósult. Az a fajta könyv ez, aminek az olvasása egyszerűen jó érzéssel tölt el. Én bátran ajánlom a műfaj rajongóinak.
Szeretjük a levelezős szerelmes történeteket, mint amilyen a Tweet Cute is, így a mostani feladat is ezzel lesz kapcsolatos. Az egyes idézetek alapján találjátok ki, hogy mely regényből származik!
“Blue-n jár az eszem – mindig csak Blue-n, de tényleg, az eszem csak ebbe az egy irányba tud elkalandozni. Ma reggel kaptam egy újabb e-mailt tőle. Az utóbbi időben szinte minden nap írunk egymásnak, és őrület, hogy mennyit gondolok rá. Ma majdnem elcsesztem a kémiakísérletet, mert a fejemben épp Blue-nak fogalmaztam egy levelet, és totál kiesett, hogy épp salétromsavat öntök.”
04.19. Hagyjatok! Olvasok! - kedvcsináló idézetek
04.22. Deszy könyvajánlója
04.25. Zakkant olvas
04.28. Fanni's Library
05.01. Könyvvilág
05.04. Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése