Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.
EGY KÖTELESSÉG…
Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.
EGY KIRÁLYSÁG...
Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.
JenniferL. Armentrout első high fantasyje.
Oldalszám: 688
ISBN: 9789635619801
Aki követi a blogomat, tudja, hogy nagyon szeretem Jennifer L. Armentrout könyveit, és mindig szívesen olvasok tőle. Habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utóbbi időben azt éreztem, hogy nagyon egy kaptafára íródnak a könyvei, de ezzel a fangirlségem miatt nem mindig foglalkoztam (lásd Origin sorozat), de azért többször is érzékeltem (pl. Visszatérés). A Vérből és hamuból a korábbiaktól eltérően azonban egy high fantasy, ami okán kicsit több reményt fűztem ahhoz, hogy egy másfajta történetet fogok kapni. Azt be kell vallanom, hogy először nem akartam elolvasni a könyvet, aminek az oka, hogy év eleje óta könyvmoly életem talán legnagyobb olvasási válságában szenvedek, ami kitartott a regény megjelenése körüli időpontban is (és sajnos teljes egészében még most sem ért véget), és egyszerűen úgy éreztem, hogy semmi nem tud kihúzni belőle. Egy idő után mégis azt éreztem, hogy jó lenne, ha valami vissza tudna rángatni a “normális” kerékvágásba, ezért úgy döntöttem, hogy egy ismerős, jól bevált szerző könyvéhez nyúlok, azaz Armentroutéhoz. És milyen jól tettem!
Azt már nagyon hamar láttam, hogy a reményeim beigazolódni látszanak, és ez a könyv tényleg más lesz, mint amit Jennifertől megszokhattam. A történet elején Solis Királyságban járunk, és megismerjük a könyv főszereplőjét és egyben narrátorát, Poppy-t, vagy ahogy a legtöbben gondolnak rá, a Szüzet. A lány ugyanis a Kiválasztott, akit az istenek nagy tettek végrehajtására választottak ki, viszont ahhoz, hogy méltónak találják, a lánynak nagyon visszafogott életet kell élnie elzárva a kastélyban: az arcát csak nagyon kevesen láthatják, nem szólhatnak hozzá, nem érinthetik őt, nem élhet meg semmiféle társas kapcsolatot, ezáltal pedig egy fojtogató kalitkaként tekint életére. És habár Poppy igyekszik megérteni a miérteket, a lelke mélyén szabadságra vágyik, éppen ezért ahol csak tud, megpróbál kibújni a szabályok elől. Nem akar a mindenki által védelmezett, esetlen Szűz lenni, ezért testőre, Vikter segítségével megtanul harcolni, éjszakánként pedig kilopózik a városba, hogy egy kicsit megtapasztalja, milyen a normális élet.
Így kezdődik az egész történetünk is, Poppy elszökik otthonról, hogy hová és mit csinál, azt nem spoilerezném el, de az biztos, hogy imádtam ezt a jelenetet. Itt találkozik közvetlen közelről ugyanis a másik főszereplőnkkel Hawke-al is, aki a királyság új testőre, ráadásul nem is olyan sokára a lány közvetlen védelmezője is egyben. És igazság szerint itt indul be a történet úgy igazán (mármint amikor Poppy testőre lesz), és nem csak Hawke sziporkázó személye miatt, aki valamilyen megmagyarázhatatlan okból megérti a lény félelmeit és aggályait, hanem bizony innentől kezdve igencsak beindulnak az események, egyik izgalmas jelenetből csöppenünk a másikba.
A történet ugyanis elképesztő izgalmakat rejt, rengeteg harcnak és akciónak lehetünk tanúi, és bizony nem kevés fordulattal rendelkezik. Ahogy haladunk előre, úgy ismerjük meg egyre közelebbről a királyság, a különböző népek mozgatórugóit, a lázadókat, az elején még ismeretlen, ijesztő lények felbukkanásáról nem is beszélve. Jennifer nem hagy minket nyugodni, állandóan történik valami, ami előre viszi a cselekményt, és ami bizony megváltoztatja Poppy (és persze az olvasó) gondolkodását erről vagy arról szereplőről. Ahogy mondtam, nem kevés meglepetést tartogat a történet, főként a könyv második felében, és én csak annak örülök, hogy nem egy oltári függővégben kaptuk meg ezeket, hanem még volt időnk feldolgozni a könyv végéig.
Ami a szereplőket illeti, ez esetben is brillírozott az írónő. Poppy az a fajta erős női karakter, akiről mindig szívesen olvasok. Habár az élethelyzete nem egyszerű, az hogy el van nyomva, nem kifejezés, mégis sikerül neki megtartani önmagának legfontosabb részeit: az erejét és bátorságát, és az érző szívét. Igen, sokszor viselkedik naivan és nem látja át a nagy egészet, de az biztos, hogy a könyv végére sokat fejlődik, arról nem is beszélve, hogy több alkalommal megpillanthatjuk egy sötétebb oldalát is, ami még izgalmasabbá teszi az ő karakterét. Szóval Poppy egy rendkívül bátor karakter, egy igazi harcos, aki bármit megtenne a szeretteiért, emellett pedig egy igazán makacs személyiség is, amin sokszor jókat mosolyogtam, főleg amikor ez a makacssága összetalálkozott Hawke elgondolásával.
Mert hát itt van nekünk ugyebár a másik főszereplőnk, Hawke is, aki egy igazi álompasi. És most itt nem a külsejéről beszélek, aminél meg kell jegyeznem, hogy nagyon örülök annak, hogy az írónő leállt azzal a szokásával, hogy 50 oldalanként felemlegeti, milyen szuperszexi a férfi főszereplőnk. Nem, itt most nem erről van szó, hanem a személyiségéről, amivel engem teljesen levett a lábamról. Egyszerűen imádtam azt, ahogy Poppy-val bánt, hogy nem a Szüzet, hanem az embert, a személyiséget látta benne, ezáltal pedig megismerhettem a férfi érzékeny oldalát. Ennél már csak a humorosat szerettem jobban, nem tudtam betelni a Poppy-val folytatott állandó szócsatákon, hogy mindig egymásnak feszültek valami miatt akár szóban, akár, nos tettekben. Emellett viszont bármi áron megvédte volna Poppy-t. Visszagondolva, Hawke egy csöppet őrült karakter (főleg a könyv második felét nézve), de abszolút a jó értelemben, én legalábbis nagyon jól szórakoztam rajta.
Ha esetleg valakinek nem lettem volna egyértelmű, engem teljesen levett a lábamról a Vérből és hamuból. A több mint 650 oldalas könyv egy pillanat alatt magával ragadott, két nap alatt kivégeztem, képtelen voltam letenni. Úgy vélem, Jennifer ezzel a könyvvel egy magasabb szintre lépett, egy jóval kidolgozottabb művet olvashattam, az alaptörténettel, az akciókkal, fordulatokkal, de leginkább a karakterek tekintetében azt éreztem, hogy abszolút sikerült neki megújulnia, aminek én elképesztően örültem. Amit pedig már az Origin sorozatánál is megfigyeltem, az írónő nem fél megfogalmazni társadalomkritikát sem, így volt ez a jelenlegi könyvünknél is. Hiszen ahogy a legtöbb esetben, így ebben a világban is minden éremnek két oldala van, és bizony meg kell ismernünk mindkét felet, hogy megérthessük az egészet. Ezzel kellett Poppy-nak is szembesülnie végül, habár valószínű egyelőre még csak kezdetleges ez a ismeret, még sok minden homályba vész, éppen ezért én már alig várom a folytatást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése