Oldalszám: 308
ISBN: 9789635842131
Az egész egy tehénnel kezdődött és egy vaddisznóval ér véget... Diósvámhatár balszerencsés babái mindig hittek abban, hogy tényleg balszerencsések. Aztán felbukkant a farmerdzsekis Kókusz, és ahogy az a különös idegenekkel már csak lenni szokott, fenekestül felforgatta az életüket. Ráadásul éppen akkor szívódott fel, amikor mindannyian biztosak voltak abban, hogy sose tudják levakarni.
Ezekhez képest a közelgő diósvámhatári péntek 13. már nem is tűnik annyira vészesnek. Vajon jó vége lesz?
Király Anikó a Semmi pánik! és a Ne nézz vissza! szereplőinek sorsát humorral és melegszívűen szövi össze ebben a befejező kötetben.
Nem titok, hogy már nagyon vártam a Semmi pánik sorozat következő részét, ami ráadásul igencsak hamar megérkezett, hiszen az előző kötet óta mindössze néhány hónap telt el. Azt persze sajnálom, hogy ez a sorozat befejező kötete, de ne szaladjunk ennyire előre, még egyszer utoljára merüljünk el a balszerencsés babák és persze Kókusz világába.
Az előző kötetben ugyebár Lea, Gabi, Andris és Dani elkezdtek barátkozni egymással, hiszen Kókusz hatására egyre több időt töltöttek el együtt, és sikerült közelebb kerülniük egymáshoz. Azt ugye kifejtettem korábban, hogy sajnáltam, hogy Kókusz ebbe nem vett részt, csak egyfajta külső szemlélőként (az instagram oldalukat követve) figyelte az eseményeket. Persze tudom én, hogy ez szükséges volt ahhoz, hogy a közös kapocs nélkül tudjanak egymás irányába fordulni, de azért mégis jó lett volna a közös szál. Légyen a lényeg, hogy én már kíváncsian vártam, hogy ez vajon változni fog-e ebben a kötetben. Nos, azért ez váratott magára, hiszen az elején szemtanúi lehetünk, hogy a négyesünk miképpen kerül még közelebb egymáshoz, és alakít ki bizalmi, mély baráti kapcsolatot. Ezekről a pillanatokról pedig nagyon szerettem olvasni, egyfajta nosztalgikus érzés fogott el azzal kapcsolatban, hogy milyen is amikor kialakul egy barátság, amikor bizalmunkba fogadunk valakit, eláruljuk a kínos vagy éppen bensőséges titkainkat a másiknak mintegy lecsupaszítva önmagunkat. És persze hülyülünk sokat, hiszen azért beszólásokból, humorból sem volt kevés, többször is az olvasás alatt hangosan felnevettem.
De nem csak önmagukkal és egymással kellett dűlőre jutniuk, hanem bizony a családjukban is mind a négyüknek elkélt némi rendrakás. Ezek a folyamatok az előző részekben már elindultak, de most jöttek el azok a bizonyos áttörő pillanatok, amikor a főhőseinknek szembe kellet nézni az otthon eddig szőnyeg alá söpört témákkal. És persze ehhez az kellett, hogy szépen ívelt személyiség fejlődéseknek legyünk tanúi a befejező részben. Ez egyébként Kókuszra is teljes mértékben igaz, aki nem kell aggódni ebben a részben is megkapta a megfelelő mennyiségű részeit, és bizony neki is megvoltak a maga démonjai, amiket le kellett győznie.
Bármennyire is szerettem Leáék barátságáról olvasni, ahogy haladtam a könyv első felével, egy idő után kicsit aggódni kezdtem, hogy túl idilli lesz minden, hogy nem kapom meg a várt eseményeket, a problémák megoldását. Aztán egy ponton egyszer csak minden a feje tetejére állt, és a négyesünknek bizony szembe kellett nézni úgy igazán önmagukkal, egymással, na és végre Kókusszal is. Ez pedig egy rendkívül izgalmas eseménysorozatban bontakozott ki, amitől aztán beindultak a történések, én is csak kapkodtam a fejem, hogy mégis mi folyik itt. Aztán persze végül is ezek az események voltak az utolsó lökések ahhoz, hogy elinduljanak az igazi változások a fiatalok életében.
Tetszett, ahogy az írónő befejezte a történetet, mindenki megkapta a maga lezárását. Lea, Gabi, Dani és Andris is megtalálta az útját, a könyv végén érződött, hogy az első részhez képest, amikor mindannyian magányosan, magukba zárkózva utaztak a diósvámhatári vonaton, micsoda fejlődésen mentek keresztül. Ezt a folyamatot pedig Kókusz előszőr személyesen, jó tanácsokkal ellátva, majd pedig a háttérből figyelve követte végig. Azt azért (ismét) sajnáltam, hogy Kókusznak és a talán nem is annyira balszerencsés babáknak nem jutott túl sok együtt töltött idő a könyvben, szívesen olvastam volna ötükről még néhány oldalon keresztül.
Király Anikó Semmi pánik sorozata a kedvencemmé nőtte ki magát az ifjúsági irodalomban, Kókusz és a balszerencsés babák története annyira egyedi és szívmelengető, egyszerűen jó érzés olvasni róluk. Nagyon szuper, hogy mindez egy magyar írónő tollából származik, ismét bizonyíték, hogy igenis érdemes magyar kotrást íróktól olvasni, mert kincsekre lelhetünk. Én szívből ajánlom ezt a sorozatot mindenkinek!
A nyereményjátékunk során különböző babonákkal kapcsolatban teszünk fel kérdéseket minden állomáson. A feladat, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a helyes választ. A kérdéseknél többféle választ is elfogadunk.
A babona szerint mi a teendő, ha meglátunk egy kéményseprőt?
10.20. Könyvvilág
10.23. Csak olvass!
10.26. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése