Oldalszám: 272
ISBN: 9786156471024
Azok, akikben az ételek és az étkezés összefonódtak bizonyos alapvető lelki szükségletekkel – például a biztonságérzettel, a megnyugvással, a szeretetkifejezéssel, az összetartozással –, gyakran nem a fizikai, hanem az úgynevezett érzelmi éhség miatt esznek.
Az evés pszichológiája nem egy „dísz a kalapon”, amit extraként bevethetünk a huszadik sikertelen fogyókúra után, hanem kikerülhetetlen része a testsúlygondok megszüntetésének.
Ha le akarunk fogyni, akkor előbb közel kell merészkednünk a problémánkhoz, és meg kell értenünk azt. Egy sok összetevős rejtvényről van szó, egy titkos térképről önmagunkhoz. Gyakran generációk hosszú sora őrzi és adja tovább tudatosan vagy tudattalanul az egyes elemeket, amelyek képesek összekapcsolódni egymással és belobbantani vagy fenntartani a problémát. Ha ezt a térképet, a mi egyedi történetünket felderítjük, akkor többé nem egyendiétákban, egy kaptafára gyártott életmódprogramokban, porokban és pirulákban keressük majd a megoldást, mert érteni fogjuk azokat a személyes szükségleteinket és hiányainkat, amelyek miatt akkor is eszünk, amikor az adott ételre vagy mennyiségre a testünknek nincs szüksége. Ha pedig értjük, akkor a valódi problémára kereshetünk valódi megoldást. E nélkül a tartós fogyás csak vágyálom marad, vagy alig elviselhető önsanyargatás árán érhető el.
Dr. Lukács Liza rendkívüli érzékenységgel és empátiával megírt, élményszerű könyvében nem csupán szakemberként, de egykori érintettként is megszólal, bepillantást nyújtva saját evési problémáinak, majd gyógyulásának történetébe. Olvasóját egy transzgenerációs önismereti utazáson vezeti végig, rátekintve arra is, hogy a magyar gasztronómia jellegzetességei, illetve a történelmünk során átélt nélkülözés-élmények miként függenek össze a ma elszaporodó testsúlyproblémákkal.
Műve nem csupán azoknak ajánlott olvasmány, akik szeretnének tartósan megszabadulni a súlyfeleslegüktől, és akiknek a számára fontos, hogy gyermekeiknek ne adjanak tovább hibás táplálkozási mintákat, hanem mindenkinek, aki kíváncsi, mit mond el róla az, hogy mit és hogyan eszik.
Már nagyon régóta szemezek Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása könyvével, de valamiért nehezen veszem rá magamat a pszichológiai témájú könyvek olvasására, pedig ez a téma nagyon érdekel engem, mert úgy gondolom, hogy érintett vagyok benne jómagam is. Éppen ezért amikor kiderült, hogy turnézhatunk a pszichológusnő nemrég megjelent könyvével, amelyet szintén érdekesnek találtam már korábban is a fülszöveg alapján, nagyon megörültem, hogy lehetőségem adódott a blogturné kereti között elolvasni a könyvet.
Az hamar kiderült számomra, hogy ez könyv teljesen más megvilágításba helyezi a túlsúly kialakulásának, fennmaradásának, az esetleges fogyás után újbóli hízásnak okait, mint amiről korábban gondolkodtam. Azt szerintem mindenki tudja, hogy miképpen tudunk fogyni, a klasszikus együnk keveset és egészségeset és sportoljunk tanács már minden fogyni vágyónak a könyökén jön ki. Azért merem ezt így mondani, mert jómagam is beletartozom ebbe a kategóriába, és rengeteg sikertelen vagy hosszabb-rövidebb ideig sikeres fogyókúrán vagyok túl, az évek alatt belém ivódott, hogy mit "lehet" enni és mennyit, ha édességre gondolok, azt bűnözésként fogom fel és még sorolhatnám. Az viszont korábban nem igen jutott eszembe, hogy utánajárjak, miért lettem túlsúlyos már kisgyerekként, milyen az ételhez fűződő viszonyom (már azon kívül, hogy szeretek enni), milyen mintát láttam ehhez kapcsolódóan a családomban, hogy akkor eszem-e ha éves vagyok, vagy hogy úgy általánosságban jól eszek-e. Lukács Liza pedig többek között ezekre a kérdésekre, gondolatokra tér ki a könyvében, és azt hamar be kellett látnom, hogy bizony át kell gondolnom sok mindent ezzel kapcsolatban.
A könyvünk tehát nagyon sok mindenre kitér az evéssel kapcsolatban, ráadásul mindjárt az elején a saját történtét meséli el Lukács Liza, amelynek köszönhetően az olvasó (én legalábbis mindenképp) már nem (csak) a pszichológust, a szakembert látja, hanem közelebb tudja magához engedni, szimpatikussá válik, hiszen ő maga is megküzdött egy nagyon súlyos evészavarral, még ha az teljesen más is volt, mint amivel az olvasó küzd (már ha éppen küzd ugyebár). Lukács Liza a könyvében nem úgy tekint a túlsúlyra, az evési problémákra, mint ahogyan azt egy edző, háziorvos vagy dietetikus tenné, vagy akár maga a túlsúlyos személy, hanem a pszichológiai, lelki oldalát vizsgálja. Beszél a rossz mintákról, az érzelmi evésről, vagy éppen a falászavarról, ami egy viszonylag újonnan elismert evészavar. De kitér arra is, hogy miképpen tudjuk megtanítani a gyerekeket a helyes étkezési szokások kialakításárra, ami szintén egy nagyon fontos része a könyvnek.
Szóval bátran mondhatom, hogy igencsak másfajta szempontokat ír le a túlsúly kialakulásnak okai kapcsán, mint amivel az ember szinte egész életén keresztül találkozott. És ez jó, nagyon jó, mert végre nem az jön le, hogy a túlsúllyal küzdő emberek akaratgyengék, hanem a könyvnek köszönhetően rávilágít olyan dolgokra, amikre talán soha nem gondoltunk volna, és ezért újabb és újabb kudarcokba fulladnak a próbálkozások. Ez persze nem azt jelenti, hogy az út könnyebb lesz innentől, sőt talán nehezebb is, hiszen a lélek dolgait kifürkészni sosem egyszerű, vissza kell tekinteni a múltba, sebeket felszakítani, igazán megismerni önamunkat, a valódi érzelmeinket, ami ha valaki járt valaha pszichológusnál tudja, hogy nem könnyű feladat (ám annál hatásosabb). De közben meg itt van ez a könyv, ami mankó lehet, ami elindíthat egy úton, és bizony rengeteg jó tanáccsal lát el. Hiszen Lukács Liza azon felül, hogy teljesen érthetően adja át az információkat, végig próbál valamiféle táppontot nyújtani, hasznos tippekkel szolgál, abszolút segítő kezet nyújt. Nyilván az egyén problémáját nem tudja megoldani, hiszen mindenkinek megvan a saját története, amit hosszasan meg kell vizsgálni, de végül valahogy mégsem érzi magát az olvasó annyira elveszve, mint amikor elkezdte a könyvet.
Ha megtetszik egy könyv, sokszor mondom, hogy mindenkinek el kell olvasnia, mert annyira jó, izgalmas, vagy éppen szórakoztató könyvről beszélünk. A Ne cipeld tovább! esetében ugyanezt tudom mondani, nyilván másfajta okokból. Egyrészt úgy vélem, hogy ez a könyv egy szuper első vagy akár többedik lépés lehet azok számára, akik régóta, vagy akár egész életükben küzdöttek ez evési problémáikkal, azon belül is leginkább a túlsúllyal (hiszen a könyv leginkább erre helyezi a hangsúlyt). Viszont akinek egészséges a kapcsolata az étellel, annak azért tudom ajánlani, mert ez a könyv nagyszerű érzékenyítő lehet azok számára, akik a túlsúlyos emberekkel szemben (kimondva vagy kimondatlanul) előítélettel viselkednek, vagy éppen ismer olyat, aki állandóan harcol a kilók ellen, és talán a könyv hatására másfajta megvilágításba fogja látni az állandó küzdelmét és nagyobb empátiával tud felé fordulni.
A játék során is az evészavarok kerülnek középpontba. Minden állomáson körül írunk egyet az evéssel kapcsolatos betegségek közül, a feladat pedig, hogy kitaláljátok melyikről van szó és beírjátok a helyes megfejtést a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Olyan evészavar, amelyet kóros falási rohamok és ezeket követően az elfogyasztott tápláléktól való intenzív szabadulási szándék jellemez. A szabadulási szándék testet ölthet hánytatásban, hashajtók, vizelethajtók vagy stimulánsok beszedésében, vízen való böjtölésben vagy túlzott edzésben.
11.07. Könyvvilág
11.09. Spirit Bliss Sárga könyves út
11.11. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése