Oldalszám: 432
ISBN: 9789634996149
A Könyvfesztiválra jelent meg Laura Kneidl Ne! Érints meg könyvének folytatása, amelyet a Maxim Kiadónak hála nekem is az elsők között volt lehetőségem elolvasni. Ennek már csak azért is örültem nagyon, mert az első rész mély benyomást tett rám, a tavalyi évem egyik nagy kedvence volt, ráadásul jó kis függő véggel fejeződött be, így igencsak kíváncsi voltam a folytatásra.
A történet konkrétan ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbamaradt, a tragikusan sikerült karácsony után. Sage ugyanis nem sokáig élvezhette a romantikus pillanatokat Lukasszal, hiszen mostohaapja - aki elől elmenekült otthonról - fenyegetése miatt annyira megijed, hogy szakít a fiúval és otthagyja őt. Az ünnep maradékát végül egy olcsó motelban tölti egyedül magába zárkózva. A történet eme kezdeti szakaszán nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon Sage meg tud-e nyílni idejében akár Lukasnak, akár a barátainak, vagy folytatódnak-e a korábbi titkolózásai. Nyilván én az első kimenetelben reménykedtem, amely egyfajta egészségesebben verziója Sage fejlődésének, illetve gyógyulásának, ami végül nem jött be sajnos, mégsem voltam azért teljesen csalódott.
Habár az elején azért megijedtem, mert akadt némi drámai és gyerekes viselkedés mind Sage, mind Lukas részéről, és féltem, hogy elindul a dolog amolyan Miután-féle drámázásokba, de szerencsére végül nem így történt. Sage, habár nem tudott megnyílni a többieknek, mégis elindult, vagyis folytatta az önsegítés útját, eljárt pszichológushoz, sőt csoportterápiára is, ami egyébként számomra nagyon érdekesnek tűnt. Ilyen szempontból még mindig nagyon szimpatikus, ahogy a szerző beszél a szakszerű segítség fontosságáról, hangsúlyozva az apró lépéseket és sikereket is, hiszen ami más embernek teljesen természetes és magától értetődő cselekedet vagy érzés, az Sage számára vagy legyen bármi miatt szorongó egyénről szó, nem biztos, hogy az.
Emellett pedig nyilván az, hogy Sage nem árulja el sokáig a titkát, egy érthető írói döntés, hiszen így folyamatos feszültségben tartja az olvasót, így engem is, várva arra, hogy mikor jön el, és hogyan fog megtörténni ez a pillanat. Ettől függetlenül azért mégiscsak elég sokat várt végül ezzel a szerző, amivel talán nem is lett volna baj, tudva és értve a súlyosságát, és látva azt, hogy Sage tényleg gyógyulni akar, és ezért mindent meg is tesz. Amivel viszont már gondom akadt, az a Lukasszal való kapcsolatának alakulása volt, ami nyilván akkor lett volna teljesen kibontva, ha Sage meg tud nyílni előtte, viszont ez nem történt meg, emiatt pedig sokszor éreztm azt, hogy a főhőseink csak vergődnek a se veled, se nélküled szituációban. Sőt, igazából olyan érzésem támadt, mintha konkrétan az első rész eseményei ismétlődtek volna meg a folytatásban is. Mintha újrakezdődött volna minden, először az ellenséges hangulat, aztán Sage újra(!) beköltözik Lukasékhoz (ezt bevallom nem nagyon értettem), majd lassan feloldódnak, barátkoznak és ismét fellángolnak az érzelmek. Teljes dejà vu. Így bevallom, nekem az az érzésem volt, hogy romantikus szál terén a könyv nagy részében nem tudott megújulni, számomra úgy tűnt, hogy ugyanaz történik benne, mint az előző kötetben - legalábbis a cselekmény nagy részében. A titkolózás, a valódi konfliktus feloldásának hiánya miatt új nézőpontokat és tényleges megoldást nagyrészt nem, csak a végén tudott hozni a történet.
Ettől függetlenül én élveztem az olvasást, hiszen akárhogy is, de Sage és Lukas párosa még mindig nagyon szimpatikus nekem, szívesen olvastam róluk, még ha sok újat, fejlődést nem is láttam a kapcsolatukban. Viszont ami nekem nagyon tetszett, hogy Sage traumája nem szorult háttérbe, nem "a szerelem gyógyította meg", hanem Sage maga látta be és hozta meg a döntést, hogy pszichológus segítsége szükséges, és ebbe mélyen bele is ment a történet.
Én egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a folytatást, és bátran ajánlom azoknak, akiknek tetszett az első rész, mert habár nem tökéletes, de abszolút élvezhető és szerethető történetről beszélhetünk. Azt szerintem nagyon jól felismerte az írónő, hogy két könyv elég Sage-nek és Lukasnak, nem akart beleerőltetni egy pluszt részt, ami csak elhúzta volna a szenvedésüket, így még bőven jó és élvezhető volt a történetük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése